Ha a rétegek közötti kapacitás nem elég nagy, akkor az elektromos mező oszlik el a tábla viszonylag nagy területén, így a rétegek közötti impedancia csökken, és a visszatérési áram visszaáramolhat a felső rétegbe. Ebben az esetben a jel által generált mező zavarhatja a közeli változó rétegjel mezőjét. Egyáltalán nem erre számítottunk. Sajnos egy 0,062 hüvelykes négyrétegű táblán a rétegek messze vannak egymástól, és a rétegek kapacitása kicsi
Amikor a kábelezés az 1. rétegről a 4. rétegre vagy fordítva változik, akkor ezt a problémát ábrázolja

Az ábra azt mutatja, hogy amikor a jel az 1. rétegből a 4. rétegig (piros vonal) nyomon követi, a visszatérési áramnak szintén meg kell változtatnia a síkot (kék vonal). Ha a jel frekvenciája elég magas, és a síkok egymáshoz közel vannak, akkor a visszatérési áram átfolyhat a rétegek közötti kapacitáson, amely a talajréteg és az energiaréteg között létezik. Mivel azonban a visszatérési áramhoz nincs közvetlen vezetőképes kapcsolat, a visszatérési út megszakad, és ezt a megszakítást az alábbiakban látható síkok közötti impedanciára gondolhatjuk.

Ha a rétegek közötti kapacitás nem elég nagy, akkor az elektromos mező oszlik el a tábla viszonylag nagy területén, így a rétegek közötti impedancia csökken, és a visszatérési áram visszaáramolhat a felső rétegbe. Ebben az esetben a jel által generált mező zavarhatja a közeli változó rétegjel mezőjét. Egyáltalán nem erre számítottunk. Sajnos egy 0,062 hüvelykes négyrétegű táblán a rétegek messze vannak egymástól (legalább 0,020 hüvelyk), és az interlayer kapacitása kicsi. Ennek eredményeként a fent leírt elektromos mező -interferencia fordul elő. Lehet, hogy ez nem okozza a jel integritási problémáit, de minden bizonnyal több EMI -t hoz létre. Ez az oka annak, hogy a kaszkád használatakor elkerüljük a rétegek cseréjét, különösen a magas frekvenciájú jelek, például az órák esetében.
Általános gyakorlat, hogy az átmeneti átmeneti lyuk közelében leválasztó kondenzátort adunk hozzá, hogy csökkentsék az alábbi képként látható visszatérési áramot. Ez a leválasztó kondenzátor azonban alacsony önmeghatározó gyakorisága miatt nem hatékony a VHF-jelekre. A 200-300 MHz-nél magasabb frekvenciákkal rendelkező AC jelek esetén nem támaszkodhatunk a kondenzátorok leválasztására, hogy alacsony impedancia visszatérési útvonalat hozzunk létre. Ezért szükségünk van egy leválasztó kondenzátorra (200-300 MHz alatti) és egy viszonylag nagy interkakondenzátorra a magasabb frekvenciákhoz.

Ez a probléma elkerülhető, ha nem változtatja meg a kulcsjel rétegét. A négyrétegű tábla kis internetes kapacitása azonban egy másik komoly problémához vezet: az energiaátvitel. Az óra digitális IC -k általában nagy átmeneti tápanyag -áramot igényelnek. Ahogy az IC kimenetének emelkedési/esési ideje csökken, magasabb sebességgel kell szállítanunk az energiát. A töltési forrás biztosítása érdekében általában az egyes logikákhoz nagyon közel helyezzük el a leválasztó kondenzátorokat. Van azonban egy probléma: Amikor túllépünk az önmeghatározó frekvenciákon, a kondenzátorok leválasztása nem képes hatékonyan tárolni és átadni az energiát, mert ezeken a frekvenciákon a kondenzátor induktorként fog működni.
Mivel a legtöbb IC manapság gyors emelkedési/esési idők (kb. 500 ps), egy további leválasztási struktúrára van szükségünk, amelynek magasabb az ön-rezonancia frekvenciája, mint a leválasztó kondenzátor. Az áramköri lapok közötti kapacitás hatékony leválasztó szerkezet lehet, feltéve, hogy a rétegek elég közel állnak egymáshoz, hogy elegendő kapacitást biztosítsanak. Ezért az általánosan használt, leválasztó kondenzátorok mellett inkább szorosan elhelyezett energia- és talajrétegeket használunk a digitális IC -k átmeneti energiájának biztosítása érdekében.
Felhívjuk figyelmét, hogy a közös áramköri lap gyártási folyamatának köszönhetően általában nincs vékony szigetelők a négyrétegű tábla második és harmadik rétege között. A négyrétegű tábla vékony szigetelőkkel a második és a harmadik réteg között sokkal többet fizethet, mint egy hagyományos négyrétegű tábla.